„Technikai” fejlesztés a rondo/négyzet játékokban a globális módszer alapelvei szerint

Írta: Bodnár Gábor

Lehet, hogy a címmel kissé ellentétes gondolatmenettel folytatom, azonban nem véletlenül tettem idézőjelbe a technika szót. Ugyanis, ahogy már az előző, erőnléti edzők szerepkörét taglaló írásban is megfogalmaztam, a globális módszerben semmit nem tudsz szeparáltan kezelni, mert a sportolóban minden interakcióban van egymással. Itt inkább arról lesz szó, hogy a mindenki által ismert rondo/négyzet játékokban hogyan is jelennek meg hangsúlyosan a katalán futballfilozófia szerint a sportoló (esetünkben a labdarúgó) koordinációs személyiségjegyei és fejlesztési módjai.

A rondo (kis és nagy területű labdatartó) játékok két sajátosságot egyesítenek, amiket állandóan keresni kell az edzésen: az egyik a labdarúgó önszerveződése/önfejlesztő képességének a megértése, a másik a játék belső logikájában való elmélyülés. Ha ezeket felismertük akkor azt is láthatjuk, hogy a labdarúgás egy "kevert" játék, egymásra épülő és egymásból kiinduló területekkel, a majdnem teljes és állandó rendezetlenséggel. Amennyiben ezek a sajátosságok megjelennek az edzésen, akkor a játékos fel fogja tudni magában vázolni a cselekvéseit a dinamikusan változó játékban és képes lesz lefordítani saját magának ezt a dinamikát.

Ennél a pontnál pedig a játékos saját maga fogja tudni eldönteni, hogy az adott szituációhoz alkalmazkodva mit, és hogyan hajtson végre. Vegyük az átadás példáját. Belső, külső, sarok, rövid, hosszú, talajon, levegőben, ezek kombinációi stb.. A rondo játékokban ezek mind úgy jelennek meg, hogy a mérkőzésre készítenek fel. Ugyanis közös területen játsszák az ellenféllel és a csapattársakkal, időben egyszerre. Ez a specifikussága ezen játékok technikai fejlesztő hatásának, miközben egyszerre a kollektív játék alapjait is képezi. 

Itt az edző nem tudja megszabni a játékosnak, hogy csak belsővel szabad passzolni. Mert akkor rövid időn belül elveszítik a labdát, ugyanis a védők hamar le fogják zárni azokat a sávokat, ahol az adott labdán lévő láb belsőjével lehetne passzolni. Arra pedig ugyancsak nem lesz idő, hogy át tegye a másik lábára a labdát. Vagyis ha éppen az ügyetlenebb lábán van a labda a játékosnak, akkor el kell tudnia dönteni, hogy bátor lesz (érzelmi-akarati, mentális személyiségjegyek) és azt is elkezdi aktívan használni és fejleszteni a siker érdekében. A labdás játékos bele lesz kényszerítve, hogy neki kelljen eldöntenie, hogy hogyan passzolja át a labdát. És két teljesen megegyező döntés és kivitelezés sem lesz lehetséges a játék folyamatosan változó dinamikája miatt.

Itt ugyancsak óriási szerepet kap a variabilitás, ami a globális módszer talán legfontosabb tényezője. Arról szól, hogy a mérkőzésre optimalizáló minőségű és megfelelő mennyiségű ingert kapjon a játékos, és a csapat. A rondo játékokat ráadásul a pálya területéhez viszonyítva relatív kis területen játszák, ami így felgyorsítja az egész folyamatot, és a játékosnak úgy fog megnőni az érintésszáma, hogy a kreatív tudásrepertoárja vele együtt fog növekedni. Mivel két belsős vagy külsős passza sem lesz ugyanolyan, ha sikeres akar lenni a játékban. A passzok távolságát tekintve is folyamatos alkalmazkodást követel meg. A terület méretét változtatva természetesen lehet befolyásolni a rövid és hosszú passzok előfordulási arányát. Ezt az edző tudja befolyásolni, ahhoz is igazítva, hogy a játékmodell mely alapelvét szeretné fejleszteni. Általánosságban elmondható, hogy a rondo játékokban a rövid passzok nagyobb hangsúlyt kapnak.

Seirul-lo szerint a egy-egy edzésgyakorlat mérkőzésre optimalizáló hatásának a hatékonysága a kapott információk minőségétől fog függni. Mire is gondol itt a négyzetjátékok tekintetében? Ezekben a gyakorlatokban a játékos információt kap a társak és ellenfelek testorientációjáról, az ellenfél útvonalairól és a rendelkezésre álló területekről, ahol előnyt tudunk kovácsolni(jelenben és jövőben), sőt a létszámfölényes helyzetekről is.

A Barca Academy Coach képzésen a rondo gyakorlatok továbbá azt tanítják, hogy hogyan tartsuk meg a labdát. És ezt korántsem csak azt jelenti, hogy az ellenfél ne vegye el tőlünk. Ez azt jelenti, hogy minden egyes játékos játékba avatkozása olyan helyen és helyre történjen, ahol és ahogy a társának megfelelő körülményei legyenek a játék folytatásához. A cél nem az, hogy "csak én ne hibázzak", hanem az, hogy arra játszunk, hogy a társam ne hibázzon és sikeres legyen (szocio-affektív személyiségjegy). Ezáltal pedig "én is sikeres leszek".

Összegezve néhány túlnyomórészt labdarúgó koordinációs (technikai) elem, ami a rondo játékokban hangsúlyt kap:

• fejleszti a labdával való kapcsolatot a test összes felületével
• fejleszti az átadást, és az irányba történő átvételt a variabilitást előtérbe helyezve
• fejleszti a helyezkedést, a testorientációt és a látóteret (ez segíti, hogy minden passz pontos legyen)
• fejleszti mindkét láb használatát, úgy hogy közben optimalizálja a minőségét a társnak adott labdának
• fejleszti az 1 és 2 érintős játékot, annak érdekében, hogy meg tudjuk tartani a labdát
• megadja a fejlesztési lehetőségét, hogy előre gondolkozzunk, hogy hova adjuk majd a labdát, még mielőtt megkapnánk azt
• fejleszti a rövid és hosszú passzokhoz történő alkalmazkodást, folyamatosan változó környezetben
• nemcsak a látóteret, hanem magát a pályán történő látást és fejmozgatást, tájékozódást is fejleszti mérkőzéskontextusban
• ellenfél becsapását, meglepését is fejleszti váratlan és hirtelen irányt váltó passzok, vagy akár cselek, cselezés alkalmazásával (ez lehet furán hangzik, de gondoljunk csak bele, hogy hány videót láttunk már az interneten, amikor top csapatok játékosai megállított labdából egy bokamozdulattal verik át az éppen rájuk támadó védekező játékost, például kötényt alkalmazva)

Ez a néhány elem tényleg a teljesség igénye nélkül lett feltüntetve, főleg, hogy a globális módszerek gyakorlatait, így a rondokat is még minimum hét másik szempontból és azok közös interakciójából kellene megvizsgálnunk és értékelnünk. Valamint a rondo játékokon tovább lépve tudjuk fejleszteni globális megközelítésből azokat a "technikai" elemeket is, mint a labdavezetés, beadás, lövés stb., amik a rondo sajátosságából adódóan nem olyan minőségben és mennyiségben tudnak megjelenni a variabilitást szem előtt tartva, ami elég lenne a játékos és csapat optimalizálásához. Erre a pozíciós játékok, szituációs játékok, mérkőzésszituációk, mérkőzések sokkal nagyobb területet és mozgékonyságot engednek meg.

Szeretném kiemelni, hogy távol álljon tőlem, hogy a labdarúgó csapatedzéseken kívüli egyéni technikai edzések helytállóságát vonnám kérdőre. Az ugyanis tény, hogy a mi életünk dinamikája teljesen különböző, mint 50-60 évvel ezelőtt, amikor edzések után akár még 3-4 órát maradtak együtt focizni a játékosok, és így érték el a napi körülbelül 4-5 óra labdával történő érintkezést. Ma ezt már más eszközök segítségével tudják csak megoldani a játékosok, hozzátéve, hogy biztosan jó lenne ha néha-néha tudnának az edzésen kívül is órákat együtt meccsezni.

Ajánljuk az olvasók figyelmébe Bene Ferenc Taktikai Periodizáció című könyvét, ebből mindenki magyar nyelven olvashat erről a fajta gondolkodásmódról.